Ugrás a tartalomhoz

Mokro Polje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mokro Polje
A falu látképe
A falu látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségErvenik
Jogállásfalu
Irányítószám22307
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség163 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 04′ 41″, k. h. 16° 02′ 46″44.078000°N 16.046000°EKoordináták: é. sz. 44° 04′ 41″, k. h. 16° 02′ 46″44.078000°N 16.046000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mokro Polje témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mokro Polje falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Knintől légvonalban 13, közúton 20 km-re északnyugatra, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Zrmanja felső folyásától délre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A vaskorban az illírek egyik törzse a liburnok lakták ezt a vidéket, akik több erődített települést is építettek itt. A falutól nem messze a Krka mellett, amely akkor a liburnok és a dalmátok közötti határt képezte építették fel a rómaiak Burmun katonai táborát, míg a folyó túloldalán állt Burnum erődje. A falu területén az ókorból származó több régészeti lelőhely is ismert. Így a pravoszláv templom közelében római sírkőlap töredéke, mécses és római felirat töredéke került elő. Különlegesek azok a feljegyzések, melyek a római egységek közötti kapcsolattartást szolgálták. Mokro Polje területén táborozott ugyanis a birodalom egyik legnagyobb katonai egysége a burnumi székhelyű XI. légió.[2] A falu termékeny határát valószínűleg már a rómaiak is megművelték. Erre utalnak a még feltárásra váró villa rustica maradványai. Mokro Polje közelében vezették el a források vizét Burnumba szállító akvaduktot. Az 1930-as években a régészeti feltárások Lujo Marun és a dán régész E. Dyggve vezetésével folytak a területen. Ennek során két kora keresztény templom maradványait is feltárták, az egyiket Sučevića település felett, a másikat tőle nyugatra Vagići területén. A sučevićai templom egyhajós épület volt, belül félköríves apszissal, mely kívül sokszögletű volt. Alapfalai között épületdísz töredékeket is találtak. A 6. században épített bizánci stílusú templom lehetett.[2] A másik templom Sučevaći tól három és fél kilométerre került elő. Ennek teljes feltárása nem történt meg, de a maradványokból ítélve szintén 6. századi lehetett. Közelében egykori berendezésének kőtöredékeit is megtalálták. Ezek közül említésre méltó a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőtábla, a díszes oltár előépítmény, az ambó két díszes töredéke és egy nem meghatározható helyű díszes töredék. Valamennyi feltárt lelet a spliti régészeti múzeumban található. A két templomot valószínűleg az avar-szláv betörés során rombolták le.[2] Egy harmadik régészeti lelőhely található a Zrmanja szembenlévő partjától másfél kilométerre a „Crkvina” nevű mezőn. Itt egy ószláv ornamentikával díszített templom maradványai kerültek elő. A templom két építési fázisban épült egyhajós épület volt. Hosszúsága 13, szélessége öt és fél méter. Félköríves apszisa még az első építési fázisban épült. A második fázisban épültek a 80 cm széles oldalfalak, melyek a négyszögletesre bővített apszishoz csatlakoztak. Az első építési fázist a kora középkorra (kora román stílus), a másodikat a gótika korszakára (14. század) teszik. A templom mellett kődomborművek töredékei kerültek elő, az oltár előépítmény két darabja és a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőépítmény két darabja. A templom délkeleti oldalán középkori temető maradványai kerültek elő. Minden lelet a spliti régészeti múzeumban található.[2] Sučevićától északra a Zrmanja feletti platón találhatók Čuker ókori erődítményénak maradványai. A romokat E. Dyggve késő ókoriként keltezte. Ma csak a késő ókori torony egy része látható belőle, mely Dyggve szerint lakó- és vendéglátási célokat szolgált. Építését a 6. századra, a bizánci uralom idejére a keleti gót háború időszakára tette, míg mások (V. Delonga) a Dalmácia elleni avar-szláv támadás idejét tartották valószínűbbnek.[2]

A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] 1636-ban Ivković püspök feljegyzi, hogy a faluban 400 katolikus él és mivel a közeli településeken is hasonló a helyzet joggal feltételezhető, hogy a 17. század első felében a térség lakosságának többsége katolikus volt. A 17. században a faluba pravoszláv csoportok is települtek. B. Desnica említi a kotari uszkókokról írt művében, hogy 1692-ben a boszniai Bilajból új lakosok érkeztek, mintegy ötezer fő települt több bukovicai falu, Plavno, Zrmanju, Pađene, Oton és Mokro Polje területére.[2] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A kandiai háború idején lerombolt katolikus templomokat mind pravoszlávok vették át és saját hitük szerint alakították át. Így történt ez a helyi Szent Lukács templommal is, mely egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült a középkorban.[2] A településnek 1857-ben 1051, 1910-ben 1727 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 99 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek magának 2011-ben 227 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.051 1.192 1.247 1.351 1.663 1.727 1.668 1.791 1.863 1.910 1.718 1.355 1.119 803 211 227

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[6] középkori eredetű. Egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült, csúcsíves boltozattal, kapuzata felett pedig félköríves lunetta látható. A templom egyhajós építmény, félköríves apszissal, mely valószínűleg szintén a középkorban épült. A főbejárat előtti harangtorony későbbi építmény. 1999-ben egy tűzben megrongálódott, 2002-ben újjáépítették.[2]
  • A középkorban a Zrmanja jobb partjára építették a Kegalj várát,[7] melyet 1433-ban említenek először. A várat a Keglevich család építtette, melynek a Zrmanja felső folyása mentén több birtoka is volt. 1520-ban egy török támadás idején a család elhagyta és az ország északnyugati részébe menekült. A 17. században rövid ideig a török ellen harcoló morlakok támaszpontja volt, de a 18. századra vágleg elhagyták. A vár a folyó kanyarulatában épült, mely három oldalról veszi körül, ezért első látásra úgy tűnik mintha a bal parton állna. A várból mára csak a központi torony, a hozzá csatlakozó falak és az egykori lakóépületek egyes falai állnak. A 19. században feljegyzik, hogy a megmaradt falakat a helyiek házépítéshez használják fel.[2]
  • Ókeresztény templomok romjai Sučevića, Vagići és Crkvina településrészeken.
  • A Kosa nevű területen, amely a Zrmanja folyó szurdokától délre, Mokro Polje és Padjena falvak között húzódik, tucatnyi őskori tumulus és különféle szárazon rakott kőfal. A szóban forgó tumulusok régészeti feltárása egyelőre nem történt meg, de a felszíni leletek alapján elmondható, hogy az itteni kerámiatöredékeik a bronz vagy a vaskorhoz tartoznak.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]